A koffeinlebontási képesség genetikai vizsgálata

A koffein a kávé fő hatóanyaga, de megtalálható a kakaóban, teában, és az ezekből készült élelmiszeripari termékekben: csokoládékban, üdítőkben, energiaitalokban, energiaszeletekben, illetve sok vény nélkül kapható gyógyszerben is. A kávé a legelterjedtebb izgatószer, amely hozzászokást is okozhat. A szervezetben a koffein a központi idegrendszerre és a szívre hat, s fokozza a vizelet képződését.

Egészséges felnőttek vérében a felszívódott koffein mennyisége átlagosan 4 óra alatt csökken a felére. A koffeint főként egy máj által termelt enzim (CYP1A2) bontja le. Ennek az enzimnek a génjéből minden sejtünkben két példány van: mindkét szülőtől egy-egy. A génnek 2 változata ismert, amelyek más koffeinlebontási sebességet határoznak meg. Ennek alapján háromféle genetikai összeállítás jöhet létre: gyors/gyors, gyors/lassú, és lassú/lassú. Ez a három öröklött típus azonban csak kétféle módon nyilvánulhat meg: az emberek egy része gyors bontónak, másik része lassú bontónak minősül, ugyanis a lassan átalakító változat „domináns” a gyors variánssal szemben. A népesség 54%-a lassú bontó. A kávénak erőteljesebb hatása van azokra, akik lassabban dolgozzák fel a koffeint.

Kimutatták, hogy a lassú koffeinbontóknak nagyobb kockázata van szívinfarktusra, mint azoknak, akik gyorsabban hatástalanítják a koffeint. Így 36%-kal növelik szívinfarktus-kockázatukat, ha 2-3 csésze kávét fogyasztanak naponta, és 64%-kal, ha naponta 4 vagy annál több csészével isznak. Ennél még erőteljesebb a hatás az 50 évesnél fiatalabbak körében. Egy másik tanulmány szerint a koffeint fogyasztó lassú bontó nők fogamzóképessége gyengébb, és körükben valamivel nagyobb a vetélés esélye is. Ezzel ellentétben a gyors bontókra napi 2-3 csésze kávé még némi jótékony hatással is van, és akár 4 csészével is ihatnak naponta anélkül, hogy növelnék az infarktus kockázatát.

Egyes élelmiszerek és gyógyszerek átlagos koffeintartalma: